Manapság egyre többen fektetnek be hosszú távú lakáskiadásba. Összegyűjtöttük azt a 10 leggyakoribb hibát, amit újoncként elkerülhetünk, ha vesszük a fáradságot, hogy egy kicsit odafigyelünk ezekre. Első részben, nézzünk meg ötöt!
1. hiba: Nem vagyunk elég következetesek
Ha túl engedékenyek vagyunk a késésben lévő bérrel, ha rendszerint halogatjuk az egyeztetést bérlőnkkel, ráadásul az újabb határidőkről hosszas vitákba és alkudozásokba bonyolódunk; ha az üzletnél is fontosabb az, hogy mindenáron „aranyosak” maradjunk, akkor ne csodálkozzunk, ha a bevételünk és a drága időnk is megcsappan.
Mit tehetünk? Már a kezdetekkor érdemes világos szabályokat leszögezni - a határidőkkel kapcsolatosan is: például azt is, hogy mi a teendő megkésett fizetések esetén. Ha a bérlők tisztában vannak vele, hogy a főbérlőjük nem egy balek, akkor erőfeszítést tesznek azért, hogy időben és teljes összegben kifizessék a lakbért. Ellenkező esetben, felkészülhetünk a legrosszabbra.
2. hiba: Meglévő űrlapok, szerződési minták „újrahasznosítása”
Több kezdő bérbeadó úgy gondolja, hogy könnyedén megspórolja a jogi költségeket egy szerződési minta letöltésével (azokról pedig ne is beszéljünk, akik szerződés nélkül adják ki a lakást). Ha így teszünk, ne csodálkozzunk azon, hogy előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, melytől kezdve folyamatosan arról csatározunk majd bérlőnkkel, hogy mi az, ami még megengedett számára, és mi pedig már nem. Az ilyen főbérlő-albérlő viták a legtöbbször – a megfelelő dokumentumok híján – nem hatékonyak, sőt rengeteg időnket és gyakran még a pénzünket is elvehetik. Egy átfogó, jó szerződésre van szükségünk tehát, amely magában foglalja az ingatlanunkra vonatkozó speciális feltételeket. Legjobb, ha olyan ügyvéddel készítettjük el, aki tapasztalt bérleti szerződésekben. Érdemes a bérlővel is együtt sorról sorra elolvasni a szerződést, hogy biztosak legyünk abban, hogy tisztában van a bérleti jogokkal és feltételekkel. Végül kérdezzünk rá, hogy így megfelel neki, vagy sem.
3. hiba: Jogi tájékozatlanság
Tegyük fel, hogy az ingatlan miatt összekaptunk a bérlővel. Mindketten meg vagyunk győződve saját igazunkról, ám jog szerint mégis az albérlőnek lesz igaza. A legjobb esetben kiderül, hogy nem ismerjük a lakásbérlésre vonatkozó jogszabályokat; de akár az is megtörténhet, hogy már el is követtünk valami törvénybe ütközőt – anélkül, hogy ezzel tisztában lennénk. A jogok akaratlan megsértésével bérlőt és pénzt veszíthetünk, ráadásul még költséges perekbe is belekeveredhetünk. Vegyük azt a néhány percnyi fáradságot, hogy megismerjük a lakásbérleti jogviszony alapjait és átolvassuk a Lakástörvény és a Polgári törvénykönyv ide vonatkozó részeit.
4. hiba: Elmulasztjuk beszerezni a szükséges adatot, információt
A főbérlő-albérlő viszony különleges kapcsolat. Egy régi motoros főbérlő ismerősünktől hallottuk, hogy egy főbérlőnek addig tart a hatalma, amíg oda nem adja a kulcsot az albérlőnek. Talán kicsit túlzás ez a mondat, de sok igazság van benne. Életbevágóan fontos ugyanis leinformálni a jövendőbeli albérlőnket és elkérni az adatait. Ezzel nemcsak benyomást szerezhetünk arról, hogy körülbelül ki fog lakni a házunkban, hanem lesz információnk, amely segítségével megtalálhatjuk, ha netán úgy adódna, hogy otthagy fizetés nélkül. Talán nem okozunk meglepetést senkinek, ha eláruljuk: előfordul, hogy hazudnak az emberek. Főként olyanok, akiknek van rejtegetni valójuk. Tájékozódjunk a potenciás bérlőinkről időben és ne legyünk naivak!
Ez a minimum, amit be kell kérnünk:
- a bérlő teljes neve
- jelenlegi címe
- előző tartózkodási helye
- személyi száma
- TAJ-száma
- születési évszáma
Hasznos, ha a bérlőre vonatkozó információkat is beszerezzük:
- a bérlő foglalkozása
- munkahelye, munkahelyének címe
- munkaadójának neve
- jogosítványának száma
- személygépkocsi rendszáma
- bérlő bankjának neve
Amennyiben a legelején elszalasztjuk az információk bekérését, ezt követően már lehet, hogy túl késő lesz! Ugyanis ha az albérlő innentől kezdve nem hajlandó megadni ezeket az adatokat, akkor már nem tehetünk semmit.
5. Ha kapkodunk
Sokakban egy olyan tévhit él a főbérlőkről, hogy ők tehetős, rideg, érzéketlen tuskók. A valóságban azonban legtöbbjük olyan középosztálybeli jószándékú, egyszerű ember, aki maga is keményen dolgozik. Sajnos többen olyannyira jóindulatúak, hogy rögtön megesik a szívük a szomorú történeteken, sorsokon és könnyen bedőlnek azoknak a svindlereknek, akiknek valamilyen kacifántos és szívfacsaró történet miatt azonnal kell a lakás. A főbérlő nem szociális munkás! Ha egy bérlő nagyon siet a bérléssel és a beköltözéssel, ne engedjük meg neki addig, amíg az összes procedúra lezajlik. Bölcsebb inkább visszahátrálni a szakadék széléről, és hallgatni a régi mondásra, miszerint „gyors házasság, hosszú bánat”.
